Barabás Festőkör Idő-Töltés című kiállítása.
Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
2011. május 17-31.

A kiállításon bemutatkozó alkotók több éve tanulnak Barabás László festőművész irányítása alatt. Az öntevékeny alkotó művészeti csoportot a festészet iránti közös érdeklődés, az alkotási vágy tartja össze.

- Bettenhäuser Katrin fogorvos,
- Csizmazia Natálja, a Mosonmagyaróvári Egyetem nyugdíjas adjuktusa
- Fanta Dóra fogorvos,
- Luksander Margit nyugdíjas fényképész,
- Prohászka Imre fogorvos,
- Zsolnai Katalin kereskedelmi vezető.

Bettenhäuser Katrin, fogszakorvos

Hobby: sportolás/torna, úszás, fitness színház /koncertlátogatás
FESTÉS-nagybetűvel, mivel ez a szívem csücske
Már egész pici gyerekkoromban apukám ecsetet adott nekem és a húgom kezébe, aki mellesleg rajztanár lett, így megalapozván a későbbi vonzalmat, a képzőművészet irányát.
Kisiskolás koromtól fotószakkörbe és utána tinédzserkoromban rajzszakkörbe jártam.
A pályaválasztás idején sokat vívódtam magammal, hogy képzőművészeti főiskolára vagy Fogorvosi egyetemre jelentkezzem. Az utóbbi nyert, de az igényem a vizuális kifejezésre mindvégig bennem marad. Az egyetemi képzést Magyarországon abszolváltam német anyanyelvűként. Emellett sajnos egyáltalán nem tudtam időt szakítani, hogy komolyabban foglalkozzam képalkotással.
1999-ben elérkezett az idő és egyúttal adódott lehetőségem a folytatáshoz, mivel kapcsolatba kerültem az akkori Barabás rajziskolával. Így fel tudtam venni a rég félretett fonalat, hogy tovább alapozzam és mélyítsem az ismereteimet. Barabás László festőművésztől rengeteget tanultam az alapoktól (ceruzarajz, szénrajz, műtermi beállítások, temperafestés) képalkotásról, színelméletről. Ez a folyamat 2001-ig tartott. A rajzstúdióval volt közös kiállításunk a Ménfőcsanaki Bezerédy kastélyban. Családi okok miatt bekövetkezett egy hosszabb szünet.
2004-2006 között tanultam Kiss Péter művészúrtól rajzot. Nála sokat fejlődtem a perspektivikus látás és a grafikus kifejezés területén, ismerkedtem a pasztellkréta használatával.
2009-től ismét tagja vagyok a Barabás alkotó közösségnek. Nagyon szeretem azt a kellemes inspiráló hangulatot, amivel minden héten újra meg újra találkozom és ami annyira hiányzik. A kezdeti botladozások után rátaláltam egy számomra nagyon kedves és egyedi technikára, az olajmonotypiára. Ez egy olajfestékkel történő nyomtatási eljárás, amivel nagyon szép egyedi felületeket lehet létrehozni. Szeretem benne az esetlegességet is, amit ecsettel nem lehet elérni. Az említett technika mellett készítek olajképeket farostlemezre és vászonra egyaránt.
2010-ben bemutattuk közösen a műveiket a Mosonmagyaróvári Flesch Károly Művelődési központban.
Nekem még rengeteg tervem van a festészettel kapcsolatban. Hálás vagyok, hogy a munkám mellett hódolhatok a kedves hobbimnak, mint amatőrfestő. Örülök, hogy a sors összehozott olyan értékes emberekkel, mint Barabás László és a kedves festőtársaim. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy ez a folyamat még sokáig tartson.

Csizmazia Natálja

1950-ben születtem Oroszországban. 1973-ban végeztem a Szentpétervári Műszaki Egyetemen vízépítő mérnökként. Ugyanezen évben telepedtem át Magyarországra
A Nyugat-Magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári karán oktattam földméréstant és vízgazdálkodást. Egyetemi adjunktusként mentem nyugdíjba 2007-ben. Az én nagypapám építész volt és nagyon szépen festegetett is. Én is szerettem volna kipróbálni magamat, és amikor egy kiállításon hallottam Barabás László festőművész stúdiójáról, én is beiratkoztam és 2007 októberétől tagja lettem egy lelkes és tehetséges baráti közönségnek, akiknek köszönhetően egy csodálatos világ nyílt meg előttem. Rabul ejtett az új kedvtelés, kedvemet és örömömet lelem benne és remélem, hogy másoknak is tudok egy kis örömet szerezni képeimmel.

Fanta Dóra

A legfontosabb gondolataim a festőszakkörrel és a motivációmmal kapcsolatban a következők:
Régóta dédelgetett álmom teljesülhetett, amikor 2 évvel ezelőtt kedves Kolléganőm elmesélte hová jár festeni, és lehetőségem nyílt elkezdeni a tanulást
Barabás Művész Úr amatőr szakkörében. Kisgyermekként és kisfelnőttként is mindig vonzott az alkotói tevékenység, de a szülői "gondoskodás és féltés" következtében
miszerint : ebből úgysem lehet megélni, nem választottam művészeti irányú pályát. Fogorvosként a maga nemében mégis alkotunk nap mint nap, és nem bántam meg,
hogy ezt a szép hivatást végzem, de a szerelem a festészet iránt mindig is bennem élt. Hogy miért?
Rohanó, túlterhelt életünk sokszor monotonnak és szürkének tűnik. A színek csodálatos megfejthetetlennek tűnő titokzatos világa mindig felfrissülést és változatosságot hordoz.
Sokat jelent számomra az az alkotói közösségi hangulat is, ami a szakkörön eltöltött órákat jellemzi, és semmi mással nem pótolható.
Az idősebb korban elkezdett bárminemű tanulás különleges előnyének tartom, hogy gyermeki egyedi intuitív képességünket megőrizve, kényszerítő dogmák és meghatározott irányvonalú és elkötelezettségű iskolai elvárásoktól mentesen, szabadon kereshessük saját megálmodott világunkat, hangulatainkat. Mindezek kifejezésére olyan művész segít minket mint Barabás Művész Úr,
Aki megtanít minket látni, megismertet minket azokkal a munkaeszközökkel , metódusokkal és törvényszerűségekkel, melyek figyelembe vétele és uralása a gyakorlati alkotómunka feltétele.

Luksander Margit

1948 március23-ánszülettem Sopronban.
Bár a képzőművészet mindig meghatározó volt számomra, valahogy mégis később kezdtem alkotóan foglalkozni festészettel.
Budapesten kerültem általános-, majd középiskolába. Az iskolák elvégzése során tanultam rajzolni. Négy évig Szokontor Pál tanár úr tanított.
Barátaimmal kedvenc időtöltésünk volt, hogy a Nemzeti Galériában és a Szépművészeti Múzeumban rengeteg délutánt töltöttünk. Az ott ma is látható képekről, szobrokról az elmélyedést szolgálva, a magunk örömére rajzokat készítettünk. A gimnázium elvégzését követően a ma már nem létező Fővárosi Fotó Vállalatnál két éves képzés után fényképész lettem.
1973-ban Győrbe költöztem, fotósként dolgoztam többek között a Közlekedési- és Távközlési Műszaki Főiskolán (a mai egyetem), és a Győri Nemzeti Színházban is.
Alkalmanként megjelentek fotóim a Film Szinház Muzsika és a Taps c. színházi magazinban, az Ország-Világ és a Tükör c. hetilapban.
2000-től négy évig id. Barabás László festőművésztől kaptam képzést.
2004-ben a Harmónia Művészeti Iskolában, Farsang Sándor festőművész és Hefter László üvegművész délutáni foglalkozásaira jártam.
A 2009-es évtől ismét a Barabás rajzstúdió lelkes résztvevője vagyok.

Prohászka Imre - fogorvos

1973-ban születtem Mosonmagyaróváron.
Már gyermekkoromban rengeteget rajzoltam, rajzaimat időnként Várady Lajos tanár úr látta el építő kritikával.
Középiskolás koromban főleg ceruza és szénportrékkal foglalkoztam.
Egyetemi éveimben Pestre kerülve a Dési Huber István Képzőművészeti Kör tagjaként 3 évig tanultam rajzolni ceruzával és szénnel. Az 1 évben drapériát, a 2.-ban potrét, utolsó évben aktot rajzoltunk, midig élő modell után.Itt tanárom Túri Éva volt
Az egyetem befejezése után Mosonmagyaróváron kezdtem dolgozni fogorvosként, itt a Paletta körben keztem először akvarellel foglalkozni,L. Székely Olga vezetése alatt.
Ezidőtájt nyaranta a Lovasberényi Alkotótáborba jártunk, ahol Sáska Tibor festőművész keze alatt kezdtem először olajjal dolgozni.
2005 óta Barabás László tanár úr a mesterem, őtőle tanultam a legtöbbet a festészeti irányzatokról, alkotói technikákról, a kép építésének trükkjeiről és az olajfestésről. Itt fordult érdeklődésem az impresszionista és posztimpresszionista irányzatok felé, témám egyre inkább a mediterrán táj lett és eszköztáramba bekerült a festőkés.

Zsolnay Katalin

Élelmiszer ipari marketing menedzser mérnökként munkámat több, mint
3,5 évtizeden át a húsipari szakma határozta meg. A képzőművészetek, a rajz, a színek és élmények megjelenítése mindig vonzottak. Szeretem a természetet, a kertet. 4 éve foglalkozom rendszeresen festéssel, azon belül az olajfestési technikával. Azóta Barabás László festőművész segítő támogatásával fejlesztem tudásomat és látásmódomat. Növények, virágok, tájak vagy csendéletek jelennek meg képeimen az ecset vagy festőkés alatt. Szeretem az életteli színeket, hangulatokat. Képeimmel célom az örömszerzés önmagam és családom, barátaim számára. Olyan időtöltés ez, ami az önfejlesztés hasznosságán túl egy különleges alkotói közösségben egymást is támogatva gazdagítja valamennyiünk látásmódját a környezetünkről, a világról.

A kiállítás megnyitó időpontja: 2011. május 17. 17.00 óra.

A kiállítást megnyitja: Dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, műgyűjtő.

A kiállítás megtekinthető: hétköznap 14.00-18.00 óráig.

«« Vissza